Őszintén a Project Life-ról

Sziasztok! Nem is tudom, hol kezdjem. Úgy döntöttem kiteregetem a PL szennyest. :D
PL-ezni nem könnyű, csak annak tűnik. Kitartás, önfegyelem, rendszeresség, elhivatottság és szabadidő szükségeltetik hozzá. Talán annak könnyebb, akinek a fő scrapbookos tevékenysége ebben merül ki, de igazából nem tudom, mert én nem ebbe a csoportba tartozom. Nekem a Project Life a mostohagyerekem, az örök második vagy harmadik, negyedik... Úgy érzem és (akarom) szükség van rá, mert ez egy igazi kincs, de nem szeretem csinálni. A régi családi képeken imádom nézegetni, hogy nézett ki a kert, a szobák, milyenek voltak a bútorok, ruháink. Szinte már el is felejtem, de ezek a képek mindig előhozzák az emlékeket. Ezért csinálom a PL-t. Hogy 1-3-10 év múlva jókat mosolyogjunk ma jelentéktelennek tűnő dolgokon és hogy meg tudjam mutatni és visszaidézni, milyen volt 2016-ban az életünk. 

Nem vagyok egy PL szakértő, tulajdonképpen még egy albumot se fejeztem be (igen, töredelmesen bevallom a 2015-ös sincs kész), de vagy ötször már tuti kitaláltam valami új rendszert és hittem benne, hogy ez most így jó lesz és működni fog. Aztán sose működött. Nekem sokat segített jó pár dolog felismerésében az önismeret. Az, hogy őszinte legyek magammal és belássam hol vannak a határaim. Az év elején a ScrapBolt blogon írtam néhány gondolatot az előző évről és az idei terveimről.

Heti dupla oldalt akartam, díszítést, több teret a scrapbooknak és több méretű fotót. Ha egész héten ebben merülne ki a kreatívkodás biztos így is lenne, de nem így lett. Készen van az első hét, aztán 10.-től folytatódik. Ez van. Szenvedtem azzal a pár oldallal is, mint a kutya. Pár hete már körvonalazódott bennem néhány változtatás, de tegnap végérvényesen leszögeztem az irányelveket. Elővettem az albumomat, megsimogattam, előszedtem az (2016-os) összevissza oldalaimat, a tasakokban összeborult kártyákat és szépen rendbe tettem az egészet.

Szeretném veletek megosztani a felismeréseimet, az új rendszert, a hónapok alatt kialakult tapasztalataimat, hátha nektek is segít. Nem biztos, hogy mindenkinek ez a megfelelő út, mert nem vagyunk egyformák, de talán továbbgondolva Ti is megtaláljátok majd a nektek megfelelőt.

Project Life album felosztás:
Év elején próbálkoztam a 12" dupla oldallal, de beláttam ez nem megy. Túl sok munka, alapanyag, idő. Marad az 1 hét/oldal. Ehhez viszont ragaszkodom, mert kicsit kocka az agyam és kellenek a keretek. Nem tudnák egy hónapot összeömlesztve csinálni. Maradt az is, ha van valami esemény, amiről több kép készül, akkor az egy plusz oldalra kerül, esetleg egy 6"x12"-es oldalra. A klasszikus "A" elrendezést használtam eddig, de a fényképek és kártyák méretének váltakozása is nagyon sok plusz munkát eredményezett, így elővettem a Fuse Toolomat és egységesítettem a tasakokat. Ez azt jelenti, hogy egy oldalon 12 db 3"x4" álló tasak található és pont. Ha nagyon nem férek, akkor bevetem a Project Life Fuse zsebeket.

Fotózás:

Általában a telefonommal fényképezek, aminek minőségével egyre kevésbé vagyok megelégedve. A DSLR kamerát nem szeretem, mert nehéz, nincs kéznél sosem. Most beszereztem egy tuti kompakt gépet, amivel a selfiezés is könnyen megy. Ezt igyekszem a táskában tartani, de még szokni kell. Egyébként nem szoktam több száz képet csinálni, így nem is kell órákon keresztül szelektálni. Egy átlagos hétköznap elég kevés képet készítek, de így is sikerül megtöltenem a heti egy oldalt. (Gyerekeseknek, háziállatosoknak ez nem okozhat problémát. :) ) Ha nincs semmi érdekes, akkor csinálok a tájról, virágról, erről-arról néhány képet.

Fotók válogatása:

Minden fényképemet a telefonról (automatikusan) és a fényképezőgépről is a Google Fotókba gyűjtöm. Ennek piszok sok előnye van. Minden egy helyen van. Ha ellopják a telefont, vagy elromlik vagy a memória kártya meghibásodik pánikra semmi ok. A képek a felhőben meglesznek. Dátum szerint jeleníti meg a képeket, a válogatást ez nagyon megkönnyíti.

A válogatás a következőképpen zajlik. A gépen van egy mappám Project Life 2016 névvel és ebben minden hétnek van egy külön mappája. (A kinyomtatott hét mappáját mindig átnevezem kész verzióra.)

Előveszem a naptáramat és megnézem, hogy a 22. hét mettől meddig tart (május 30. - június 5. ). Megnyitom a Googel Fotókat és végigpörgetem ebben az időszakban készült képeket. A legjobbakat és legfontosabbakat lementem a 22. hét mappába. Nagyon fontos, hogy szigorú vagyok magammal és egy-egy eseményről csak 1-2 képet választok ki. 

Fotók szerkesztése Project Life albumba:

A lementett képeket minimálisan a PicMonkey online képszerkesztővel megszerkesztem. Ez volt az egyik sarkalatos pontja a problémáimnak, elégedetlen vagyok a fényképekkel. Mindig elveszik a kedvem a sötét, szürkés vagy sárga képek. Persze a szerkesztés segít, de ugye fából vaskarikát... De itt egy példa csúnya telefonos sárga képből mi lett. Az új fényképezőgéptől sokat várok, jobb képeket és ezáltal időspórolást. Most már a fotók méretével sem foglalkozom, azon nem változtatok. Hogy miért, a következő pontból kiderül.

Fotók nyomtatása Canon Selphy nyomtatóval Project Life albumba

Legeslegeslegnagyobb gondot nekem ez okozta eddig. Van egy Canon Selphy CP910 nyomtatóm, ami nélkül valószínű még eddig sem jutottam volna el. De őszinte leszek vannak fenntartásaim a géppel kapcsolatban. És ez most nem a képek minőségére vonatkozik, hanem arról a marha idegesítő dologról, hogy levág a szélekből... ráadásul mindenhol más mértékben. Egyszerűen nincs mit csinálni, bárhogy állítgatod levág a bestia. Ezen egyébként hetekig ki voltam akadva, amikor megvettem. Botrány! Legalábbis az én kocka agyamnak mindenképpen. Na, de ez már a múlt, ugyanis sikerült kikísérletezni a megoldást. 
Én ugyanis az egységes, letisztul megjelenés híve vagyok, amihez elengedhetetlen egy vékony fehér keret a képek köré. Itt jön a kettes számú probléma, mert a képszerkesztők nem gondolnak arra, hogy a montázst szét szokták vágni az emberek és így a képek közötti fehér köznek dupla akkorának kellene lenni, mint a széleknek. És ehhez jön még a Selphy levágós probléma és kész is az agybaj. :D 

Most már a képek 90%-át négyzet alakban nyomtatom. Mind az álló és fekvő képekkel működik. Illetve erre már a fényképezésnél is gondolok, igyekszem távolabbról fényképezni. Nagyon ritkán fordul elő, hogy fontos részek lelógnak és emiatt téglalap alakban kell nyomtatni. A négyzet alakú képek alatt marad egy kis fehér rész (polaroid hatás), ahová a komment kerülhet. Hoppá, hoppá! Igen ezt azt jelenti, hogy a kártyák nagy része csak dekorációt fogja szolgálni. Éljen!

A PicMonkeyval készítem a montázst. Beállítások a következők. A kis lakatot fel kell oldani alul, így beállítható lesz a méret: 1500x1000. A szélek méretét pedig 42-re állítom. A keretek mérete állítható. Lehet álló 3"x4"-et, vagy ennek felét, vagy az általam használt polaroidos módszert, amit egyébként Adrienne Alvisnál láttam. Mivel ez nem olyan okos program, nem mutatja a keretek (fényképek helyének) méretét, így kicsit nehéz beállítani a pontos négyzetet. Nem fogott ki rajtam ez a probléma! Elővettem a vonalzót és szépen lemértem a monitoron az oldalakt és így be tudtam állítani a szabályos négyzetet. Szegény ember vízzel főz! :D

Figyelem! Ez a Selphynél fog csak pontos eredményt hozni, ha "nemlegvágós" nyomtatóval nyomtatsz vagy előhívatsz akkor a szélekből is vágni kell majd!

Nyomtatásnál a Selphy papír perforált széle kb. a kép szélére esik, így nem fog igazán látszódni. a Perforáláson túl kell levágni a képet néhány milliméterrel. Így kb minden oldalon egyforma vastagságú keretet kapunk. A PicMonkeyval lehet feliratot adni a fényképekhez, akár az üres részre a komment is írható.

Nekem nem válik be a hetente üljünk le módszer. Inkább egyszer rászánok több órát., ilyenkor kiválogatom és nyomtatom a képeket. A kártyák elkészítése és a komment már nem jelent problémát. 

Project Life album dekorálása

A fényképeket minimálisan vagy nem dekorálom. Az üres tasakokba jönnek az kártyák (kész és scrapbook papírból készítettek vegyesen), ezekre ragasztok matricákat, csipiket stb vagy ezekre a kártyákra kerülnek hosszabb kommentek, ha a kép és esemény úgy kívánja. A képeket és a kártyákat nem kerekítem. Mondjuk ennek az is az oka, hogy jelenleg nem Becky-s készlettel dolgozom. Két friss példa (az elsőnél még kártyákra ment a komment):

Gyors és hatékony Project Life-ozás 4 lépésben:

Összefoglalva a legfontosabb változtatásokat és irányelveket, amik úgy hiszem nagyban megkönnyítik és felgyorsítják a PL-ezést azok számára, akik időhiányban szenvednek.
1. Fényképek gondos szelektálása. 
2. Album zsebek méretének uniformizálása.
3. Fényképek méretének egységesítése.
4. Ne támasszunk irreális elvárásokat magunkkal szemben! 
+1. Nincsenek 10+1 varázstippek. Csinálni kell!

Ha bármi kérdésed van Project Life-ozással kapcsolatban kommentben írd meg és igyekszem válaszolni!

Köszönöm, hogy benéztél!

Flóra